9

"Már megint elbasztad" szólt egy hang a fejemben. "már megint, már megint, már megint. Meg kéne őt ölnöd végre! Ölj, ölj ölj, ÖLJ!" ordította. "FOGD BE!" kiálltottam neki vissza kicsit hangosan. A fejemet fogva üldögéltem az ablakpárkányon. Egy elhagyatott házban voltam, ahol kicsit nyugtom lehetett minden problémámtól. Persze, van mikor a problémáim eljönnek ide és visszarántanak a múltamba. 
Utálom a jelenlegi életem, és legszívesebben véget vetnék neki... "Élet, mi? Höh..." Nevettem el magam. Belegondolva én már nem is élek, akkor mégis miken gondolkodok? És mégis olyan fájdalmat érzek a szívemben... Mi lehet ez, és miért?
A földön a maszkom feküdt, rápillantottam, majd újra kinéztem az ablakon. Mennyi idő telt el, mióta én ezt csinálom? Olyan rég nem beszéltem senkivel... Mikor Barda feltűnt azthiszem boldog voltam. Örültem, hogy van valaki akivel tudok beszélni anélkül hogy sikítva rohanna el. Tudtam hogy ez lesz. De akkor mégis, miért érzem olyan furcsának a helyzetet? 
Miért nem tudok végre véget vetni ennek az egésznek?
Letöröltem magamról a fekete festéket, amivel próbáltam eltüntetni az összes problémám. Levettem magamról a pulóvert és egy törött tükör elé álltam. És most megint hagyom, hogy a problémáim újra megkínozzanak...
A kezemet a nyakamon lévő hatalmas vágásnyomra tettem. Végiggondolva az egészet, nem is volt annyira fájdalmas vagdosnom magam... 
Végignéztem mindkét kezemen. Mindegyik kezemen rengeteg vágásnyom volt, és plusszba pár szemgolyó. Valamiért azokkal is tudok látni. Mint a homlokomon lévő szemmel. Mikor elsőnek vettem észre, megijdetem, és undorodtam tőlük, de mostanra már nem érzek semmit.
Érzések, hm? Mikor is éreztem már utoljára bármit is? Talán mikor már halottként próbáltam megölni magam. Soha nem akartam senkit sem bántani. Elvégre, jobb hogyha én sebesülök, meg mint mások... De mégis... A bosszú mámorító illata olyan dolgokra kényszerít amiket soha nem mertem volna megtenni.
Felvettem a pulóverem, és a fejemre húztam a kapucnit. A ház melletti erdőbe mentem. Ez a hely az amit igazán mondhatok otthonomnak mostanság. Az erdő közepén egy hatalmas fa van, amiről kötelek lógnak le. Régebben rengeteg ember jött ide, felakasztani magát. Manapság azt gondolják, hogy ezen a helyen szellemek és egyéb lények járkálnak, és próbálják elfelejteni az itt történteket.
Sokszor járok ide, mivel ez a hely a legmegnyugtatóbb mind közül. Sehol egy árva lélek csak én. Leültem a fa tövébe és csak bámultam magam elé. Vajon mi lenne akkor ha az első drog után ide jöttem volna megölni magam? Jobb lenne most mindenkinek, nem?
Vajon mennyivel lenne jobb, ha meg tudtam volna ölni magam?
Barda mégis miért állt egy gyilkos mellé?
Féltem őt...
Nem akarom hogy meghaljon...
Nem akarom hogy úgy végezze
mint ÉN.


~Anthony

8

"M...mi történt...?" kérdeztem remegő hangon.Alicia sírva mondta: "Egy ember... ott volt egy ember.. Előhúzott egy fegyvert.. én... én csak védekeztem..." Tágra nyílt szemekkel bámultam. Vajon Anthony csinálhatta ezt? Vagy pusztán a véletlen műve hogy pont most támad rá egy ember? "Gyere.. mossuk le a kezed.. majd kitalálunk valamit..." Mondtam neki, miközben próbáltam elkerülni a szemkontaktust. Nem ígérhetem meg neki hogy segítek neki mindenben. Ki tudja hány embert ölt már meg... De jelenleg megbízik bennem, és ha rájön hogy tudok róla és Anthonyról talán engem is megöl... Vagy megkínoz. Muszáj lesz mindent megjátszanom ha élni szeretnék. "Köszönöm Barda. Olyan jó barát vagy." suttogta. Ez volt az a pillanat mikor majdnem elsírtam magam, de próbáltam visszatartani. Lemostam a kezéről a vért és leültettem őt hogy pihenjen. Becsuktam a szoba ajtót és kifutottam a házból. Kifele menet elbotlottam az ott lévő hullában. Felkeltem, és láttam hogy újra Anthony van elöttem. "Az az ember nem megölni akarta őt, csak a szomszéd volt, aki átjött megnézni hogy minden rendben van e, mert furcsa zajokat halott... Mint a sikítás, többször is, vagy dübörgés, és az én zajaimat is." mondta kissé gúnyolódó hangon. Ránéztem a hullára, majd hányinger tört rám. Anthony odalépett a hullához, rátette a kezét, ami egy pillanat alatt eltűnt. "Mi a?!" kérdeztem, de Anthonynak ideje sem volt rá válaszolni, mert abban a pillanatban Alicia lépett ki a házból... "Mit csinálsz Bardával?!" kérdezte Alicia ordítva, majd odafutott Anthonyhoz, és pofonvágta őt. A maszk lerepült Anthonyról és tisztán lehetett látni az arcát. Anthony kinyitotta a szemeit amik vörösen izzottak, de volt benne valami furcsa.. A homlokán is volt egy szem. Így összesen három szeme volt. Anthony belenézett Alicia szemeibe. Alicia ettől elkezdett mosolyogni, és hátralépett egyet. "Anthony? Huh, micsoda szörnyeteg lett belőled." mondta ridegen. "Alicia...?" kérdeztem sírva. Szóval igaz volt az amit Anthony mondott. Hogy Alicia csak megjátszotta az egészet... "Barda! Mióta vagytok puszipajtások ezzel a szörnyeteggel?" kérdezte. A vér is megfagyott bennem a tekintetétől. Alicia hirtelen előhúzott egy kést és elkezdett felém futni. Anthony utána futott, és a földhöz vágta őt, majd lefogta. "Sőt! Az is lehet hogy már meg volt a közös pillanatotok ezzel a depressziós idiótával, nem?! HAHA! Héé, Barda, tudtad hogy ez a srác egy áruló? Egy hatalmas áruló, minden amit csinál, amit mond az hazugság! Ne higyj neki mert át fog téged baszni!" ordította Alicia mosolyogva... A testem egyre jobban remegett és éreztem ahogy egyre fáradtabb vagyok. Anthony egy szót se szólva tartotta Aliciát a földhöz szorítva. Szédültem, és folyamatosan csak sírtam. Mégis kinek higyjek? Minden bizonyíték arra utál hogy Anthonynak van igaza... De Aliciát régebb óta ismerem. Mindig a legjobb barátnőm volt, és egyszerűen nem tudom elképzelni róla, hogy ő ilyen...
"Anthony... ereszd el a barátnőmet..." motyogtam, és mire felnéztem Anthony már sehol sem volt... Alicia rám mosolygott: "Jól döntöttél Barda!" és úgy tett mintha misem történt volna...


~Barda

7

Mikor felébredtem Alicia volt fölöttem, és rémülten bámult rám. Felsikoltottam és elkezdtem hátrafele kúszni amennyire csak tudtam. Alicia értetlenül állt fölöttem, majd közelebb lépett felém. Eszembejutott az a kép amint Anthony mutatott nekem... "Mi a baj? Rosszat álmodtál?" kérdezte Alicia meglepődötten. Hát persze... Mégis miért ölt volna meg Alicia bárkit is? Csak azért mert megcsalta őt? Lehet hogy csak az egészet álmodtam... lehet az egész azért van mert az agyam összerkata a dolgokat a fejemben, és most ezt álom formájában mutatta meg. De ez mind nem lehetséges. Alicia gyerekkorom óta a barátom, és soha nem tenne ilyet. Biztos hogy csak egy buta álom volt... "Igen... csak egy rossz álom volt... sajnálom..." válaszoltam neki, majd megpróbáltam fölállni, és ő felsegített. Biztos vagyok benne hogy Alicia nem gonosz. Egyébként is miért ájulnék el csupán annyitól hogy megemlítek egy kis álmot? Hah. Vicces az egész...
Alicia hozott nekem egy pohár vizet, és mindenben segített hogy jobban legyek. Csak egy álom volt, biztos vagyok benne. De akkor miért tűnik fel előttem újra és újra az a kép? Hirtelen halk kopogás hallatszott az ajtón... Alicia ijedten bámult az ajtóra, majd próbált mosolyogva rám nézni: "megnézem hogy ki az..." mondta. Amint kilépett a szobából egy árnyék jelent meg előttem. Sikítani akartam, de az a valami befogta a szám. Majd hirtelen ismerős jelenlétet éreztem. Anthony állt előttem, természetesen maszkban. "Shh, Barda, kérlek..." mondta suttogva. Bólintottam egyet és levette a kezét a számról. Sóhajtottam egyet, majd ránéztem Anthonyra. "Szóval minden igaz volt, nem? Az az álom nem is volt igazából álom... és Alicia tényleg egy gyilkos..." mondtam, miközben sírva fakadtam. Anthony bólintott egyet és leült mellém. "Mikor arról az álomról meséltél hirtelen elájultál. Gondolom fáradt lehettél, vagy bármi más. Úgy gondoltam hogy az a legjobb ha visszahozlak ide... Bár nemtudom mennyire volt jó döntés..." Anthony felállt és becsukta a szoba ajtaját. "Akkor most.. mit csináljak...? Nem akarok Alicia mellett lenni úgy hgoy tudom hogy mi történt... De ha most hazamennék akkor sejtené a dolgot, nem? Mármint... érted, nem?" kérdeztem kissé rekedtes hangon. Anthony az ajtó felé mutatott, majd hirtelen eltűnt. Ebben a pillanatban Alicia nyitott be a szobába könnyes szemekkel. A keze teljesen véres volt. "Barda én úgy félek..." Suttogta nekem. Felálltam és a kezeire bámultam. Egyre jobban kezdett zúgni a fejem, és mindig csak az a kép jutott az eszembe. "M...mi történt...?" kérdeztem vissza remegő hangon.

~Barda

6

Bármilyen erősen is kapálóztam, az alak sehogy sem engedett el. Kivonszolt a házból, és egy elhagyatott részre vitt. Majd egy már szinte szétesett házba mentünk, ahol ledobott. Felnéztem és ott volt ő... A fiú aki egész eddig üldözött engem. A maszkján a fura mosoly még mindig izzot, ugyanúgy ahogy a szeme is. Elindult valamerre a házban, majd előhozott egy hatalmas kartondobozt. Elővett egy albumot belőle, majd elém dobta. Remegő kézzel kinyitottam az albumot amiben képek voltak Aliciáról és egy fiúról. Nagyon boldognak tűntek. A fiú lehajolt mellém és nézte ahogy lapozok. Nagyon sok kép volt arról, ahogy Alicia csókolózott vagy ölelkezett egy számomra ismeretlen fiúval. Majd az album végefelé egyre jobban kezdett véres lenni az album. Az utolsó lapon pedig... Alicia mosolyog... És a fiú fel van darabolva...
"Mi a?" Kérdeztem hangosan, úgy hogy majdnem elkezdtem sírni. A maszkos alak mellettem felállt, és felemelte a pólóját. A hasa teli volt vágásokkal, amik össze voltak varva.
"Meglepő igaz?" Kérdezte vissza a fiú, furcsa, kissé rekedtes hangon. "A fiú aki az albumban van, és az aki most előtted áll ugyanaz a személy. A nevem Anthony..." Folytatta. Éreztem ahogy egyre jobban elönt a félelem. Anthony lehajolt, majd felsegített. Elmesélte nekem az egész történetét, hogy hogyan találkozott Aliciával, és hogy hogyan ért véget az egész. Azt is elmondta hogy azért támadt rám mert azt hitte hogy én is tudok arról hogy Alicia mit csinált vele. Majd bocsánatot kért amiért sokáig engem is zaklatott. Valamiért a félelem elmúlt, és egyre jobban megbíztam benne.
"Na és az álom?" kérdeztem, visszautalva az alig pár órával ezelőtti álomra. "Milyen álom?" kérdezte Anthony kicsit meglepődötten. "Hát.... mikor ott voltál te... meg az a lány.. mármint Alicia.. és utána egy temetésnél voltam... és..." majd hirtelen elkezdtem sírni, fogalmam sincs hogy miért. Egyre nehezebbnek éreztem a testem, majd minden elsötétedett.

~Barda

5

Közelebbről megnézve, a macska fel volt darabolva. Teljesen lefagytam. Alicia erre azt mondta: "Biztos ez az Anthony tette... nemtudom hogy hogy de olyan mintha ő lenne az... Mármint, feldarabolta a macskát! Pont mint az újságban volt arról a fiúról! Őt is feldarabolták!"
Hirtelen valami furcsa érzés hatott belém. Egy kicsivel felszabadultabb voltam, mint azelőtt. Valamiért... Az érzés hogy figyelnek hirtelen eltűnt... Alicia egyre jobban remegett, majd visszakísértem a szobába. Kifutottam és megpróbáltam eltakarítani onnan a macska holttestét, de túl undorító volt nekem... Hallottam hogy a szobából valami puffanó hang jött ki, ezért befutottam és láttam hogy Alicia a földön fekszik... Bizonyára elájult... Befektettem őt az ágyba és reméltem a legjobbakat.
Mikor mégegyszer kimentem a folyosóra, a macska hullája, se a vér a falon, már nem volt ott. Kimentem a konyhába és vittem be jeget, hátha az jobb lesz Aliciának. De amint beléptem a konyhába, valami megfogta a vállam, és elrántott. Befogta a számat, és kivonszolt a házból...

~Barda

4. 5

Elmondtam neki hogy szeretem, így nagyon boldog voltam hogy igent mondott. Szinte ugráltam örömömben. Azután minden nap találkoztunk, és sokszor csókolóztunk is. De aztán egy kis idő múlva minden megváltozott.
A szüleim meghaltak egy balesetben így egyedül maradtam. Depressziós lettem, és egyre többször nyúltam drogokhoz. Már ő sem tudott lenyugtatni engem. Azon az éjszakán összevesztem vele, és elmentem sétálni. Bedrogoztam magam, és nyugodtan felszedtem egy kurvát akivel lefeküdtünk. De ő megtudta, és szörnyen mérges lett. Bocsánatot kértem tőle, de nem vette figyelembe. Megértettem, persze, hiszen a barátja vagyok, és megcsaltam őt. Az ordítozása sírásba fordult. Azt mondta hogy megbocsájt nekem. Megöleltem őt, de hirtelen röhögni kezdett, és éles fájdalmat éreztem az oldalmban. Mikor lenéztem vér csöpögött belőlem. Összeestem, és egyre jobban csak őt figyeltem. Az arcán egyfajta pszhichopata mosoly rajzolódott ki, majd mégegyszer belémszúrta azt a kést, amivel az előző sebemet okozta. Felordítottam, de senki nem hallotta. Felvágta a hasam, és kihúzta a beleimet, majd felcsavarta a nyaka köré, mintha valami sál lenne. Majd minden elsötétült. A következő pillanatban egy kórházban ültem, és semmi bajom nem volt. Nem fájt semmim, sőt, mintha új életre keltem volna. Majd megpillantottam... a mellettem lévő ágyban én voltam. Éppen a hullazsákot hozták amibe belerakhatnak. Ráeszméltem: meghaltam. Az ijedség helyét hirtelen hatalmas harag és gyűlölet vette át. Meg kell ezt bosszulnom...

~XXX

4

Arra ébredtem hogy Barda sikítozik. Nem nagyon tudtam mi tévő legyek, megpróbáltam minél előbb felébreszteni. Mikor felkelt és lenyugodott elmesélte nekem az álmát. Nem a legkellemesebb pillanat volt az amikor mesélt, az biztos. Furcsa érzést keltett bennem. Egy kis idő után Barda javasolta, hogy kezdjünk el kutatni azután az alak után, aki őt figyeli. Hátha megtudunk róla valamit... Rossz érzésem támadt vele kapcsolatban, de mire válaszolni tudtam volna, ő már a gépemet kapcsolta be. Jellemző...
Elkezdett keresgélni az interneten mindenféle hasonló ügyet... Majd találtunk valamit... Egy újságcikk, egy fiúról akit feldaraboltak, és miután a hulláját megtalálták a rendőrök, az rejtélyesen eltűnt. Még aggasztóbb, hogy a cikk tavaly íródott, és erről a városról ír.
"Ugyanez volt az álmomban is" mondta Barda. A cikk szó szerint egy Anthony nevű fiúról szól, akit darabokban találtak a házában. Azt írják hogy nem tudták meg hogy ki volt a gyilkos...
Hirtelen furcsa érzésem lett... Egy kis pillanatra hirtelen úgy éreztem mintha valaki figyelne, de gyorsan elmúlt ez az érzés. Majd egy hatalmas puffanás hallatszott a lépcsőház felől. Barda hirtelen felállt a géptől, az ablakra nézett majd sikítozni kezdett. Egy véres kézlenyomat volt az ablakon.
Engem leginkább a folyosóról jövő puffanás érdekelt így kifutottam.
A folyosón egy macska feküdt, a hasa fel volt vágva. A falra ez volt írva a macska vérével: "látlak".

~Alicia